Az élet olyan mint egy vonat, telve fülkékkel, emberekkel. Bizonyos emberek mellett mi ülünk, azok mellett akiknek szükségük van ránk és vannak emberek, akik mellettünk ülnek. A közös a két esetben, hogy ezek az emberek fontosak nekünk, megszeretjük őket, akkor is ha csak egy ideig utaznak velünk. Mégis, azok akik mellettünk ülnek különleges szerepet töltenek be az életünkben, a lelki fejlődésünkben. Ők a szüleink, tanáraink, legjobb barátaink, lelkivezetőink. Ők nem a rivaldafényben élik mindennapjaikat, nem a legmagasabb díjak birtokosai, nem szépségversenyek győztesei, ők ennél többek. Ők azok a kedves emberek, akik megtanítottak arra hogy saját magunkat értékeljük, akik felfedezték bennünk az értéket, akik bátorítottak, akik példát adtak az önzetlen szeretetre. Akik megtanítottak minket arra, ahhoz hogy célba érj néha le kell lassíts. Az igazi győzelem nem mindíg azt jelenti, hogy másokat magam mögött hagyva én teszem meg előszőr a győzelemet jelentő lépést. A győzni tudás igazi művészete abban rejlik, hogy néha lelassítok, és nemcsak hogy hagyom, hanem segítem a másikat a legjobbnak lenni. Az így tanító emberek az igazi sztárok, győztesek. Mert a tegnap győzelmeit a mának homálya borítja, mert a tegnap nyert díjakat a mának pora feledteti. Egyik szemünk sír... Sír mert egy, egy fülkében útazó, mellettünk űlő ember, aki példát adott a fiataloknak a névenszólítás művészetére, egy másik vagonba kellett átszálljon. Ő példát adott arra, hogy az igazi nagyság nem a dícsőséghajhászásban rejlik, az ember nem attól lesz értékes, hogy mennyit teljesít. Emberi mivoltunk igazi zsenialitása abban rejlik, amit másokért teszünk. Az idő által, amit másokra áldozunk, a segítségben, amellyel másokat célhoz segítünk, a szavakban melyekkel bátorítunk, a tettekben melyek által példaképpé válunk, a hitben, mely által másokat Istenhez vezetünk. Victor Hugo ismert szavai "élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de hiányozz onnan, ahonnan elmentél", tökéletesen illenek Zsoltra. Mindig próbált és tud is úgy élni, aki a rivaldafényt kerülve a fiatalság számára egy folyton megújuló lelki forrást jelentsen. Köszönjük Zsolt mindazt, amit értünk tettél, teszel! Bár egyik szemünk könnytől nedves, a másikban azonban az öröm szikrája csillog. Bár egy nagyszerű ifjúsági lelkésztől, Szilvágyi Zsolttól kell megválnunk, mégis örülünk hiszen kaptunk egy másik nagyszerüt, Kocsik Zoltán személyében. Azt hiszem ismét jól megy majd sorunk, ismét jó kezekben leszünk, hiszen Zoli már számtalanszor tanusította a fiatalok iránt való szeretetét. Ugyanakkor kedvessége és elhivatottsága elég bizonyíték minderre. Örülünk, hogy itt vagy Zoli! Az élet vonatán is le és felszállnak emberek. Nem az a lényeg meddig útazunk együtt, hanem az, hogy mit hagyunk a másik csomagjában, vagy éppen mivel tegyük azt könnyebbé.
Blaj Bianka  |
|||||||||
Csütörtök: Molnos András Csaba - A szerepek mélységei Hétvége: Kirándulas LugosraTEKMEK
Elõzõ kép