R: Születési dátum, hely?
Z: 1982. január 24., Aradon

R: Hol végeztél ?
Z: Elemi iskola: a Pécskai általános iskola, 1996 nyarán felvételiztem a Gerhardinumba és itt fejeztem be a liceumot és utána felvételiztem a Gyulafehérvári teológia egyetemre!

R: Mesélj egy pár szót a gyermekkorodról és az első lépéseidről a vallás terén!
Z: Az Arad megyei Pécskán nevelkedtem, gyermekként már vonzott a Jóisten és a vele kapcsolatos dolgok. Három fő meghatározó tényező segített a hitem felismerésében és erősödésében. Az első impulzust, az évi máriaradnai zarándoklatok adták, amelyekre a nagyszüleim vittek el. A kommunista időkben a nagyszüleim titokban élték meg a hitüket, amikor a búcsújárás alkalmával ponyvába csomagolták a templomi lobogókat. Ez a titokban, őszinte paraszti hit adta az első impulzust a hivatásra vezető úton. Gyermekfejjel értettem meg mit is jelent Istent szeretni és bármi áron az egyházhoz hűséges maradni. A második impulzus az volt számomra, amikor elsőáldozás után negyedik osztály elején elkezdtem ministrálni. Ettől kezdve mindig ministráltam és a szentmisék alatt mindig jol éreztem magam Isten közelségében. Gyermeki ésszel még nem értettem meg mit is jelent ez tulajdonképpen, de vonzalmat éreztem a Jóisten iránt. A harmadik impulzus 1997 nyarán történt, amikor egy balatoni tábor alkalmával kirándulni voltam az egyházmegyei fiatalokkal és a tábor alatt minden nap szentmisén vettünk részt. A tábort vezető lelkész felajánlotta, hogy bármikor megszólíthatjuk és elmehetünk hozzá szentgyónást végezni. El is mentem és a gyónásban és feloldozásban annyira kézzelfoghatóan megtapasztaltam Isten irgalmát és megbocsájtó szeretetét, hogy elhatároztam, majd papként ezt a lelki szabadulást szeretném továbbadni másoknak. Papi hivatásom csírái ekkor szökkentek igazából szárba. Minden ami azelőtt gyermeki álmodozásnak és illúziónak tűnt, az igenis kézenfoghatóvá vált számomra.
A katolikus liceum szelleme megérlelte bennem a hivatás gondolatát. Így 2000 nyarán az érettségi után jelentkeztem a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára.

R: Mikor voltál felszentelve és mi a papi jelmondatod?
Z: A hatodik évi teológiai tanulmányok után 2006. augusztus 19-én megyés püspökünk Roos Márton diakónussá szentelt, majd egy 9 hónapos gyakorlati idő után 2007. július 11-én pappá szentelt.
Papi jelmondatom: Lk 1-75: "szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján".

R: Mesélj az aktivitásaidról, melyik volt az ami különlegesen benned maradt?
Z: Egy és fél éve az Arad ségai szolgálat alatt belekóstoltam a lelki pásztorkodásba és a plébániai élet örömeibe, nehézségeibe, részem volt a plébániai életben, az iskolai hitoktatásban és az ifjúság pasztorációjában.
A tanításban tapasztaltam meg azt, hogy sok gyermek téves felfogásban él, a média hatása alatt van és egy téves képük van Istenről és az egyházról. Ebben próbáltam segíteni, próbáltam az igazi istenképet megmutatni nekik. Sajnos a mai világ rohamában ott lakozik a közömbösség és nagyon nehezen lehet embereket megszólítani úgy vallási téren, mint kozosségi téren is.
R: Melyek az első benyomásaid Temesvárról, a TEKMEKről és melyek az elvárásaid illetve terveid?
Z: Temesvár egy szép város, a TEKMEK egy életképes közösség, lehet dolgozni velük, a tagjai megtalálták a keresztény identitástudatukat ima és közösség tekintetében, én pedig a közösség ápolását és megszilárdítását tűztem ki célomnak.

R: Köszönjük a beszélgetést!