Az új egyetemi évvel új év köszöntött a TEKMEKre (Temesvári Keresztény magyar Egyetemisták Közössége) is. Ismét új szemek kacsintottak az összeszokott csapatra, s hogy ezek a szemek megszokottá váljanak Temesfőn gólyatábor megszervezésére került sor.
Ez a tábor hagyománnyá vált már, hiszen legfőbb célja, hogy megismertesse a közösséget és minden új ember által gyarapodjon.

Ezen év első fele igazán zsúfoltnak tűnt. Minden segítő kézre szükség volt, így az új tagok is hamar megmutathatták elszántságuk komolyságát. Az 1984-ben életre hívott közösség, 25 éves születésnapját ünnepelte az idei évben. Az egy hétvégét magába foglaló ünneplés fénypontja az az előadás volt, melynek legfőbb mondanivalója, hogy az igazi értékek mindig a felszín alatt rejtőznek. Ha megtaláljuk őket, akkor felelősek vagyunk azért, hogy mások is rájuk leljenek. Az igaz barátság, az egymásért vállalt áldozat, emberi mivoltunk megőrzése összetartozásunk záloga, amely által közösségnek nevezhetjük magunkat.

Egyetemista közösségként fontosnak tartjuk, hogy szellemiekben növekedjünk. Minden csütörtökön különböző témakörökben különböző meghívottak tartottak előadást. Többek között tanárok, lelkészek, művészek, pszihológusok előadásában hallhattunk a művészet és értékek kapcsolatáról, anyanyelvünk szépségeiről, korunk lelkibetegségeiről, a gyónás és áldozás jelentőségéről.

Keresztény közösségként érezzük mennyire fontos lelki életünk ápolása ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élhessünk. A vasárnapi szentmisék, a lelkigyakorlatok, közös imák segítenek abban, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez, s ezáltal igazi keresztényekké válhassunk. A minden év Virágvasárnapján előadott Passiójáték pedig arra szolgál, hogy ne csak nekünk beszéljenek Istenről, hanem mi is beszéljünk Róla. Minden évben más szemszögből közelítjük meg Jézus szenvedéstörténetét, hiszen megváltásunk történetének rengeteg mondanivalója van.

Ahol emberek együtt élnek, ott szükség van a kommunikációra. Szükség van a másik ember folytonos megismerésére, ahhoz hogy egymást elfogadva, egymás által fejlődjünk. Ilyen lehetőséget nyújtanak a közösségépítő hétvégék, amelyek keretén belül a másikban rejlő értékeket szeretnénk felkutatni.

Ahhoz, hogy egy közösség életképes legyen, szüksége van a nyitottságra, hiszen az önmagunkba fordúlás előbb-utóbb az összeomláshoz vezet. Az OKETek, az egyházmegyei ifjúsági találkozók segítenek abban, hogy más városok fiataljaival közös célokat, közös erővel valósíthassunk meg. Az idei Gyulafehérváron megszervezett Országos Keresztény Egyetemista Találkozó többek között arra világított rá, hogy a nemzetiség és a nyelv nem szabad, hogy szakadékot mélyítsen közöttünk. Szent Pál egyik levelében írja:"sokfélék vagyunk, de mégis egyek". Ez a sokféleség tesz minket egyenként értékessé, ugyanakkor ezáltal egészítjük ki egymást.
Az igazán értékes dolgok nem a hírnév vagy a jólét mögött keresendők, hanem a másokra áldozott időben. Marcus Aurelius mondta, hogy "az emberek egymásért születtek". Egymásért születtünk, hogy egymás életét boldogabbá tegyük. Ez a cél motíválta a TEKMEK azon tagjait is, akik meglátogatták a dévai árva gyermekeket, hogy egy hétvégét velük töltve mosolyt csaljanak a sok kis arcra. Tartalmas hétvége volt, hiszen nemcsak a gyermekek gazdagodtak élményekkel, hanem a TEKMEKesek is. Ezek a gyermekek megmutatták mennyire tévhitben élünk, ha azt gondoljuk, hogy az öröm, a boldogság egetrengető dolgokban rejlik. Az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha felfedezi az apró dolgok varázsát, ha megtanul örülni annak, hogy süt a nap, hogy a másik ember rámosolyog, azoknak a mindennapinak tűnő dolgoknak, amelyek a tulajdonképpeni csodák.

Tartalmas év volt, mely változásokban is bővelkedett. Életünk vonatának számtalan megálló szolgál úticéljául, ahol le- és felszállnak emberek. Sokszor olyan emberektől kell megválnunk, akik gazdaggá tették életünket, kedves személyektől, akik által fejlődhettünk. A TEKMEK vonata elérkezett ahhoz az állomáshoz, ahol meg kellett válnia eddigi lelkészétől, Szilvágyi Zsolttól. Általános helynökké való kinevezése új egyetemi lelkészt jelentett, Kocsik Zoltán személyében.
Számomra nagyon fontos ez az egyetemista közösség, hiszen az egyetemista élet rengeteg új dolgot jelent. Megváltozik a környezet, ismeretlen emberek vesznek körül, nagyobb elvárások támasztódnak. Ilyenkor szükség van egy helyre, ahol azonos erdeklődésű, hasonló gondolkodású fiatalokkal kerülhetünk kapcsolatba. Egy helyre, ahol érezhetjük, fontosak vagyunk, szükség van ránk. Fontos egy olyan közösség létezése, ahol igazi értékekkel szembesülhetünk, kibontakozhatunk.

Blaj Bianka