Az életünk döntések sorozatából áll. Döntésekéből, melyeknek kisebb vagy nagyobb jelentőséget adunk, döntésekből amelyeket egyedül, vagy mások befolyására hozunk meg.
Egy fiatal számára ilyen döntést jelent a továbbtanulás kérdése. Elhatározta, hogy Temesváron fog továbbtanulni, bentlakásban fog lakni, és igenis bebizonyítja, hogy egyedül is képes boldogulni. Azonban pár nap elteltével rájön, hogy ez nem is megy olyan könnyen. Távol van mindentől, újak a tanárok, az osztálytársak, újak a helyek és a problémák. Rájön, hogy támaszra, barátokra, egy közösségre van szüksége.
Manapság már sok lehetősége nyilik : a bentlakásban lelhet barátokra, csatlakozhat valamelyik egyetemi ligához, sőt magyar közösségből is választhat.
Vagy, keresztény neveltetése, értékrendje és igényei folytán csatlakozhat hozzánk, a TEKMEK-hez. Ezáltal egy olyan közösség részévé válhat, amely a mai materialista világban nem szégyenli megvallani Istent, nem szégyenli Őt helyezni legtöbb tevékenységének és programjának középpontjába. Egy olyan közösséghez tartozhat, amelynek tagjai meg mernek nyílni az imában Isten és egymás előtt, ezáltal is erősítve egymásban a kölcsönös biztonság és hovatartozás érzését. Azok közé tarthozhat, akik egymás kezét fogva éneklik a Miatyánkot, de akik tudnak civilizált módon akár hajnalig szórakozni és bulizni amint lehetőség nyílik rá.
Folytathatnám a sort, de inkább az idei mottónkra hivatkoznék : "Gyertek és meglátjátok" . Gyertek, és ne féljetek közénk jönni, megszólitani minket. Gyertek, mert mi nagy-nagy szeretettel várunk benneteket. Gyertek, hogy együtt ápoljuk Temesváron az immár 25 éves keresztény magyar egyetemisták hagyományait és örökségét.
"Gyertek, és meglátjátok", hogy megérte eljönni.