Adventről sokszor halljuk azt, hogy a várakozás időszaka, készületi idő a kis Jézus megszületésére, de azt hiszem egyre kevesebbet hallunk arról, hogy mi történik akkor, ha megérkezett Jézus? Mi történik akkor, ha itt van és bekopogtat? Képes vagyok-e befogadni és megvendégelni?
Azt hiszem, kicsit hasonlít a történet a 2000 évvel ezelőtti eseményekhez, amikor a kiválasztott nép bűnbánatot tartott, várták a messiást, és mikor elérkezett, senki sem akarta befogadni. Mária, aki szíve alatt hordozta a kis Jézust, oldalán Józseffel házról házra kopogtatnak, de sehol nincs egy hely számukra, ezért azt hiszem jogos a kérdés: "Hajléktalan lett a Szent Család?"
A "Szállást keres a Szent Család" egy régi népi hagyományból ered, ami pont abban próbált segíteni az embereknek, hogy be tudják fogadni a Szent Családot. A havas adventi estéken, (amikor a friss hó ropogott a lábunk alatt - emlékezik vissza az idősebb generáció), emberek összegyűltek egy - egy kellemes meleg családi hajlékba és együtt imádkoztak, gyertyát gyújtottak az adventi koszorún és így készültek befogadni a földre érkezett Isten-embert. Talán kicsit megváltoztak mára ezek a téli esték is, már egyre ritkábban ropog hó a lábunk alatt és a családok nagy része is másként tölti az adventi téli éjszakákat. Pedig advent üzenete ugyanaz ma is, mint 2000 évvel ezelőtt. Ajándékba kapott idő, amely alatt felkészülhetünk testileg lelkileg a legnagyobb ajándék befogadására.
A TEmesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége (TEKMEK) ezt a hagyományt próbálta meg újjá éleszteni, amikor 5 évvel ezelőtt elkezdte megszervezni az első "szállást keres a Szent Család"-ot. Célja az volt, hogy segítsen az otthon melegétől távol levő egyetemistáknak kicsit jobban ráhangolódni és megérteni karácsony mély titkát. Akkor még mi sem gondoltuk, hogy ebből hagyomány lesz közösségünkben. Évről évre egyre többen csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. Ez idén sincs másként.
Miről szól ez napjainkban? Az adventi vasárnap estéket együtt töltik a temesvári keresztény magyar egyetemisták. Befogadjuk egymást szerény kis hajlékainkba, együtt imádkozunk, meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyát, megosszuk egymással gondolatainkat, meglátásainkat, érzéseinket, félelmeinket és megvendégeljük egymást egy szerény szeretet-lakoma keretén belül.
Miért jó ez? Mi ennek az értelme? Elsősorban mindig különös örömmel tölt el, hogy vannak fiatalok, akiknek fontos, hogy kihasználják az adventi időt és készüljenek a kis Jézus befogadására. Semmi sem alkalmasabb erre, mint hogy ezt az embereknél kezdjük el, hisz maga Jézus mondja (aki a legkisebbet is befogadja az én nevemben, az engem fogad be...).
Különös dolog, amikor valaki nagy szeretettel befogad egy számára idegen embert az ő otthonába. Befogad és megvendégel..... Érdekes megismerni, hogyan élnek mások, jó megtapasztalni, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és mégis van valami/valaki, aki eggyé tud minket tenni. Őszintén megvallva könnyebb úgy készülni a szeretet és család ünnepére, ha egy családias környezetben velünk egyforma érdeklődésű emberekkel lehetünk együtt. Mindig nagyon jó hangulatban telnek ezek az esték és mindig nagyon sokat gazdagodom.
Hajléktalan lett a Szent Család? - Én úgy gondolom, hogy addig ameddig lesznek olyan emberek, akik nyitottak mások felé, akiknek fontos a kapcsolatuk az ő Istenükkel és embertársaikkal, amíg az ünnep számukra nemcsak a csillogásról és az ajándékozásról szól, addig biztos vagyok benne, hogy mindig kerül egy akármilyen szerény hajlék, egy "istálló", ahova bármikor nyugodtan betérhet a Szent Család és megszülethet a kis Jézus ... akkor ott biztos mindig lesz IDŐ az ÖRÖMre és a SZERETETre.
Nagy Szabolcs