Advent a Megváltó születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. E négy hét alatt apró csodák történhetnek életünkben, ha eltekintünk a körülöttünk levő oly sokszor felszínesnek bizonyuló karácsonyi készülődéstől és megéljük a születés mélységes csodáját. Az igazi ünneplés érdekében sokszor fel kell térképeznünk egyik legtitokzatosabb valóságunkat: saját lelkünket. A legjobb módszer erre a folyamatra a lelkigyakorlat.

"Eljött az idő, hogy beteljesítsétek születéseteket" - fogadta a december 11-13. között tartott lelkigyakorlatra érkezett Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösségének tagjait Ft. Szilvágyi Zsolt a Marienheim Ifjúsági Házban. A közösen eltöltött két nap pedig a bizonyságtétele annak, hogy ez a mondat sokak számára tapasztalhatóvá és igazzá vált.

A születés pillanatát a csúnya óriásból, Reprobusból átváltozó Krisztus hordozó, Szent Kristóf legendája támasztotta alá. Ez a mozzanat, amikor rájövünk arra, hogy valójában a leggyöngébben hordozzuk a leghatalmasabbat, a legkisebbekben szolgáljuk a legnagyobbat, a jelentéktelenben tiszteljük a legértékésebbet.
A fenti titok felismerése érdekében azonban egy olyan utat kell bejárnunk, amelynek minden állomása létfontosságú: az önismerettől el kell jutnunk mások ismerete, a hivatásunk ismerete és Isten megtapasztalása felé. Az említett állomásokon vezettek végig a közösen elvégzett gyakorlatok: az egy órában eltöltött csend, saját és mások tálentumainak felismerése, szükségleteinknek, lelki forrásainknak és sivárságainak tudatosítása, jövőképünk és hivatásunk körvonalazódása mind segített abban, hogy egy parányi lépéssel közelebb kerüljünk a kitűzött cél felé. A két szentmise és a csendes szentségimádás bensőséges, meghitt hangulata pedig hozzájárult ahhoz, hogy elmélyítsük vagy megerősítsük a kapcsolatunkat Istennel.

A kiértékelőt áthatotta az Öröm vasárnapjának a hangulata, hiszen a lelkigyakorlat során mindenki örömforrásokat fedezhetett fel saját életében: volt olyan, aki örömet lelt az Istennel való kapcsolat elmélyítésében, más a barátaihoz fűzött szorosabb kötelékekért volt hálás, más meglelhette a belső békét és egyensúlyt. Mind olyan egyszerű, ám annál értékesebb ajándékoknak örülhettünk, amelyeket nem nyújt nekünk a látszatokra épült társadalom.
Mindezek megerősítik azt a tényt, hogy e közösség tagjai olyan jelképes hídemberek, akik saját személyiségük és cselekedeteik által átmentik a keresztény értékeket a folyamatosan megújuló és változó világba.

 

 

~ képgaléria ~