A bizalom hétvégéje

"...az olyan helyzetekben, amikor biztonságban érezzük magunkat, olyan emberekkel vagyuk körülvéve, akikben maradéktalanul megbízunk, gyakran visszatérünk a félelemnélküliségnek és a spontaneitásnak ehhez a természetes [gyermeki] állapotához. Lazák vagyunk, fesztelenek, természeti önmagunkat nyújtjuk. Ezek életünk legjobb pillanatai, a csúcsélményeink. Azok az alkalmak, amikor maradéktalanul boldogok vagyunk. Ez a normális, természetes állapotunk." - Brian Tracy

A tekmekesek február 26-28. között közösségépítő hétvégén vettek részt Óteleken. Ez a három nap a kölcsönös bizalomépítésről, az egymásra való odafigyelésről és a megértésről szólt.
Nagyon jó bevezetést jelentett a péntek este Orsi által tartott ima, amelyben alkalmunk volt a mögöttünk hagyott hét nehézségeit és apró örömeit a jelképes zsákocskába eltennünk. Annak érdekében, hogy igazán jelen legyünk a további tevékenységeken, el kellett rugaszkodjunk a mindennapi megpróbáltatásoktól.
Szombat délelőtt Adél irányításával megfogalmaztuk a közösség alapszabályait, elvárásait, félelmeit. Az építőkövek felsorolása is egy fontos gyakorlat volt, hiszen ezek az értékek biztos alapot jelenthetnek a fejlődésben. Az alapértékek között szerepelt a bizalom, tisztelet, megértés, egymásra való odafigyelés, kommunikáció és nem utolsó sorban a legfontosabb építőelem: Isten.
Ezek az alapértékek kulcsszerepet játszottak abban a beszélgetésben, amelyben az újabb tagok felvázolták a jelenlegi közösség gyengébb pontjait. Úgy gondoltuk, hogy a fejlődés és az előrelépés érdekében be kell mutatnunk a jelenlegi hibáinkat is. Mindez lehetetlen lett volna a régebbi tagok megértése és bizalma nélkül, ami elengedhetetlen egy igazi közösségben.
Délután Erdei tanárnő segített a bizalomépítésben, a saját szerepünk felismerésében és a közösség életében nehézséget jelentő hullámvölgyek felvázolásában.
Az estét a Kati által vezetett csendes ima zárta.
Vasárnap két szentmisén énekeltünk. Az Óteleken és Öregfaluban megtartott misék sokat jelentettek úgy a helyi közösségnek, mint Ft. Heinrich Józsefnek.
A megmaradt időben megoldásokat kerestünk a jelenlegi gondjainkra. Bízunk abban, hogy ezek a javaslatok elérik céljukat és meghozzák gyümölcsüket.
Hazafele vezető úton arra a következtetésre jutottam, hogy a közösség az elfogadás és a megértés helye. Minden ember, aki valóban közösségben él önmaga legjobb tulajdonságait ajánlja fel azért, hogy többszörösen vagy más formában visszakapja a másoknak ajándékozott értékeit. A csapat egy kölcsönös bizalmon alapuló ajándékozás és elfogadás. Azt hiszem, hogy e gondolat felismerésével nem voltam egyedül.

                                                                                   Molnár Tímea-Imola
    

   Épülünk és építünk

Múlt hétvégén, február 26. és 28. között közösségépítő hétvégén vett részt a Tekmekesek csapata Óteleken, Temesvártól nem messze.
Az odaút néhányunknak elég rázós és izgalmas volt, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk a vonaton. A rossz idő sem vette el senkinek a kedvét, az volt a legfontosabb, hogy együtt lehettünk, és jól éreztük magunkat, amiben segített Heinrich atya meleg fogadtatása.
A pénteki nap programja az ima volt, ahol megosztottuk egymással a gondolatainkat, és kicsit elcsendesedhettünk, majd utána énekeltünk és játszottunk egész hajnalig.
Szombaton, egész nap közösségépítő játékokon vettünk részt, majd közösen megbeszéltünk mindent, és ez volt a legfontosabb.
Én, mint még új tekmekes, nem gondoltam hogy egy hétvége, amit közösségépítő hétvégének neveznek, ennyire a célra alapoz, arra, hogy minél inkább problémamentes és erősebb közösséggé formálódjunk.
A szombati napi programok és beszélgetések során felvetődtek közösségünk alapvető problémái, amiket együtt beszéltünk meg, és ez a legfontosabb, hogy tudunk beszélni róla és így megoldást is találunk rá, mert hanem elvesznek, és egy idő után ujra meg ujra előjönnek. Én úgy érzem, hogy nagyon jó irányba haladunk, és mindenki hozzátesz egy kicsit ahhoz, hogy ez a közösség még jobb legyen. Egy közösség azért van, hogy figyeljünk egymásra, s segítsünk, ha valakinek szüksége van rá, nyissunk új emberek felé, és feltétel nélkül szeressük egymást.
Mint a beszélgetések során is kiderült, Tekmekünk egy olyan közösség, ahol az emberek otthonra lelnek, ahol nagyon szoros emberi kapcsolatok alakulnak ki, egy közösség, ami Istent szolgálja, és nélküle nem lenne az, és talán ami a legfontosabb, hogy nagyon értékes, és nem mindennapi emberek alkotják.
Ahogyan a címben is írtam, épülünk, mindanzonáltal, hogy meghallgatjuk egymás, vagy egy kívülálló, de olyan személy tanácsait, aki rálát a problémáinkra, hogy közös nevezőre tudunk jutni, hogy beszélgetünk, és hogy rábízzuk magunkat Istenre... és építünk, mert nyitottak vagyunk az új dolgokra, hagyjuk kibontakozni azokat az embereket, akik kicsit bátortalanok még, és támogatásra van szükségük.
Azt hiszem, mindannyian köszönettel tartozunk azoknak a személyeknek, akik nagyon sokat tettek azért, hogy minél jobb legyen a hétvege: Erdei Ildikónak és Adélnak, a programok megvalósítóinak, valamint Orsinak és Katinak, akik a péntek és szombat esti imával tették szebbé a hétvégét. Nem utolsó sorban nagy hála Heinrich atyának, aki befogadott minket otthonába, és mindenben lehetett számítani rá.
Nagyon örülök, hogy ott voltam, hogy ott voltatok, és figyelni tudtunk egymásra.

                                                                                                               György Noémi