Tízen indultunk el az ország három részéről az idei nyári Tekmekes kirándulásra. Egy számunkra még ismeretlen hegységet készültünk felfedezni augusztus 1-6. között: a Radnai-havasokat, a Keleti-Kárpátok legmagasabb csoportját.
Az együtt eltöltött hat nap alatt megtapasztaltuk az isteni gondviselést a természetben, a csendben és a nyugalomban. Átélhettük a hegyi élet sajátosságait, örülhettünk a szikrázó napfénynek, a fátyolleplet borító felhőknek, a hangos viharnak, a friss patak csobogásának.
A kirándulások során is sok élménnyel gazdagodtunk: a Nagy-Pietrosz csúcson csodás kilátás nyílt meg előttünk, a Bukuly-tavaknál a tengerszemek békés tisztáságának örvendhettünk, a Mosolygó-tó átlátszó vizében a hegygerinc tükörképét láthattuk, a Rebra-tónál az állandó és meleg napfényt érezhettük, a Lóhavasi-vízesésnél, Erdély egyik legmagasabb vízesésénél, a lépcsőzetesen lezúduló víz csobogását hallhattuk.
A kirándulások mellett a közös főzés, a fahordás, a mosogatás, a reggeli és esti imák, a szentmisék, a turisták iránt tanúsított nyitottság és vendégszeretet, a közös játszás és éneklés egy csapattá kovácsolt bennünket. Alkalmunk volt valóban odafigyelni egymásra és egymást jobban megismerni, széthúzás helyett egységet és békét érezhettünk.
Sokáig fogom őrizni a vendégszerető máramarosi emberek arcát, akiknek marad idejük a mindennapok egyszerű szépségét felfedezni, a napfényes hegyoldal képét, a tengerszemek mély tisztaságát, az emberek nyitottságát. Azt hiszem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy egy csodás kiránduláson vettünk részt, ahol testben és lélekben feltöltődtünk.

Molnár Tímea-Imola