E sorokat olvasva, emlékszem vissza, október hónapjának második tekmekes előadására. Kicsit megkésett a villamosom, ezért sietve haladtam a kolostor felé a villamosmegállóból, amikor egy nagy-nagy csoprtot láttam a templom előtt. Közeledve felismertem a népviseletbe öltözött kis-bokrétásokat, s a náluk ismerősebb citerás lányokat, és persze Szabó Ferencet, a Bokréta néptáncegyüttes "apukáját".

Rövidke éneklés, és köszöntés után, az előre meghírdetett címből (Ahogy elődeink, élő folklór ma) lassan kibontakozott a rövidke néprajzi áttekintő, melyből feleveníthettük, vagy tanulhattunk kicsit az egykori életmódról, szokásokról, mesterségek és végzőik megnevezéséről, valamint az ország különböző régiójaiban viselendő ruhákról, táncokról. S így jutotunk, lassan napjainkba, bánságba, ahol igenis van még hangsúly a folklór kutatásán és megőrzésén. Ezeket az értékeket képviseli a több mint 100 tagú Borkréta (nagybokréta, kisbokréta és Morzsa ) is. Ez nem kérdőjelezendő, hiszen be is mutatták nekünk mit tudnak.

Zendűlt a padló a fényes csizmák dobogása alatt és biztosan, hogy a Bartók-gyűjteményből citera kíséretével elénekelt népdalok legalább egyike szívig ért. Aki nem hiszi járjon utánna. Köszönet Szabó Ferenc tanárúrnak, hogy elfogadta meghívásunkat, valamint a kisbokrétának és a citerás-lányoknak, hogy alklamat nyújtottak folklórunk felelevenítésére!