Tekmekes hagyományok szerint idén ősszel is kirándulást szerveztünk, ezúttal Kengyeltón, Resicaváros mellett egy gyönyörűszép októberi hétvégén. A kirándulás célja elsősorban a gólyák beavatása volt a TEKMEK-be, de sajnos idén csak egy gólya tudott résztvenni.
Pénteken indultunk Temesvárról, és este már mind a tizenhatan együtt vacsoráztunk és beszélgettünk egy tea mellett. Később imán vettünk részt, ami nagyon jól sikerült, de a nap csúcspontja szerintem mindenkinek az utána való közös éneklés volt. Előszőr a szokásos énekeinket énekeltük, majd kezdtünk népdalokat énekelni, sorra került mindenki kedvence.
A szombati nap igen izgalmasnak igérkezett. Az idő nagyon szép volt, a környezet mégszebb, és ez elég volt ahhoz hogy egy tökéletes napunk legyen. A reggelit tornával előztük meg, ami, mint később kiderült, nagyon hasznos volt bemelegitésként a majdnem egész napos túrához. Mert voltunk olyan bátrak (és tájékozatlanok?), hogy be mertünk vállalni egy több mint 15 km-es ,,sétát,, , hogy később majd gyönyörködhessünk a Karas-szoros szépségeiben.Mi úgy tudtuk, vagy legalábbis azt mondták nekünk, hogy 3 km a távolság. Mire elértünk egy üzlethez, amit nyitva is találtunk, már mindenki szeme kopogott az éhségtől. Az üzletben aztán mindenki talált valami finomat, csokis kiflit, kekszet, de volt aki kolbász evett pufuleccel. Mire elértünk a szoroshoz már kezdett hüvösebb lenni, de a látványért mindenképpen megérte a fáradtságot. Ott tartottunk egy misét a szabadban, majd sietve mentünk a legközelebbi faluba, hogy onnan tudjunk valamilyen módon, kivéve gyalog, hazajutni, szerencsére ezt is megoldottuk.
Mire hazaértünk, már sötét volt, és csúszott néhány program, de a vacsora nem maradhatott el. Ezután a várva várt buli következett, de senki sem volt annyira fáradt, hogy ne érezze jól magát. Azután, mivel a gólyánk bebizonyította, hogy mindent képes kibírni, ő lett a TEKMEK sztárja. A fiúk megjutalmazták egyenként egy tánccal, és oklevelet is kapott. A buli igazán csak ezután kezdődött.
Vasárnap lévén, a helyi plébános meghívására résztvettünk egy horvát nyelvű misén, és felemelő érzés volt számunkra magyarul énekelni az áldozáskor.
Jó volt együtt tölteni a hétvégét, jó volt érezni az ottani emberek vendégszeretetét és kedvességét, és érezni, hogy Isten mindenütt jelen van.