Végre egy régi álmunk valósul meg...a Tekmek terem új színeket fog ölteni. Hosszas gondolkodás, előkészület, elhatározás után sikerült elkezdeni a munkálatokat. Közös erőből újból szépet alkotnak a tekmekesek. Izgatottan vártuk sokan a hétvégét. Tervrajz készült, hála egyik ügyes tekmekesünknek, aki nekünk is bebizonyította tervező tudományát. Valamelyest ezért mindenkiben kialakult egy kép az új színeket, ötleteket illetően. Bátran, bizalommal, mohón, érdeklődően kezdtük el a terem szétzúzását.

A szétszedő akció már pénteken délelőtt elkezdődött, hiszen sokan áldozták fel a péntek délutánjukat e fontos cél érdekében...jómagam csak szombat reggeltől kapcsolódtam be a munkálatokba, de pénteken este hírt kaptam az aznapi tevékenységről, hiszen a lakótársnőm és egyben barátnőm, bár holt fáradt volt, lelkesen mutatta az ott készült képeket. Nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen sokan részt vettek a munkálatokban és, ami érdekes volt számomra az az, hogy minden kép vidám hangulatot sugallt a kemény munka ellenére is. Láttam valakit, ahogyan mosolyogva kaparja a falat a szekrény tetejéről vagy másokat ágaskodni a létrán vagy olyat is, aki hősiesen nedvesíti, mázolja a falat, mint egy igazi szobafestő.

Szombaton én is bekapcsolódtam. Na volt ott hadd el hadd! Mennyezet, illetve fal kaparás, este az ágyamban is erről álmodtam. A fárasztó munka ellenére is a hangulat fergeteges volt. A jó hangulatot a zene és a fiúk biztosították a jobbnál jobb vicceikkel. És egész nap csak kapartunk és kapartunk és nevettünk. Együtt voltunk. Együtt tettünk valamit, ami maradandó lesz a jövő nemzedéknek is. A kaparás után jött a többi munka (amikről a fiúk talán jobban tudnak mesélni), felmosás, takarítás, ami nem csak a hétvégébe nyúlt, hanem a hétköznapokba is, de el kell még mondanom azt is, hogy nem hívtunk szakembereket, munkásokat, festőket, tapasztalt mérnököket, hisz köztudott, hogy a "fiaink" egy része már ügyes, tapasztalt volt, mert a tekmekesek a hétköznapokban is segítenek egymásnak ha kell egy-egy bentlakási szoba rendbetételénél vagy egy szoba, konyha renoválásában, tehát volt elég szaki.

Pillanatnyilag még nincsen kész a terem, vár minket még a festés, ezért bátorítani szeretném azokat, akik még nem tudtak részt venni a munkálatokon, hogy jöjjön és tapasztalja meg a közös és jóhangulatú munka élményét, mert megéri.

Meg szeretnék dicsérni mindenkit, aki részt vett az eddigi munkában, hisz sokatok fáradtan az egyetemről, munkából jött, feláldozva a pihenést, a szabadidőt, a délutánt vagy a délelőttöt vagy mindkettőt, mert bizony volt, olyan is, aki reggel 8kor az elsők között érkezett és késő estig fáradozott, utolsók között távozott vagy volt olyan is, akinek az egész napja be volt táblázva, de mégis tudott szakítani időt. Jó volt látni, hogy a lelkészünknek is ugyanolyan fontos és ugyanúgy részt vesz a munkában, bár rengeteg tennivalója lett volna máshol is és mivel nem tudott ketté szakadni, néha itt néha amott volt. Le a kalappal a fiúk előtt! Bátran, férfiasan viseltétek az igát, igazi szakemberekké nőttétek ki magatokat...csak úgy ámultam és bámultam. A lányok is dicséretben részesülnek, hiszen ugyanúgy kapartak, gletteltek, takarítottak, felmostak, létrára másztak, mint a fiúk. Külön meg szeretném említeni azokat a gólyákat is, akik segítettek, bebizonyítva ezáltal, hogy lehet rájuk számítani a munkában is, büszkék lehetünk rájuk!

Köszönet és hála mindenegyes ügyes, szorgalmas kéznek! Munkátok nem volt hiábavaló. Köszönjuk...

Orsi

(Képek megtekinthetők a galériában.)