Ottó jezsuita atya és segítője Csobot Szabolcs vezetésével adventi lelkigyakorlaton vettünk részt.
Az Meghitt napokat tölthettünk el november derekán a marienheimi ifjúsági házban, ahol Sebestyén immár hagyomannyá vált esemény most is kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy egy kicsit elvonuljunk a hétkoznapok zaja elől, elcsendesedjünk, magunkba tekintsünk és felkészítsük lelkünket a küszöbön álló ünnep igazi megélésére.
Péntek este könnyed hangulatban indult a program, rövid felvezető és megosztó kör után érdekes ?kártyajátékot" játszottunk. A neve sajnos most nem jut eszembe, de mindenknek csak ajánlani tudom. A lényege, hogy mindenki húz egy lapot, amin egy-egy erdékes kédés van. Példaul: ?Kedvenc szavam" vagy ?Mondj egy fordulópontot az életedből". A banálisan egyszerű, mégis elgodolkodtató kérdésekre nyílt körben adtunk választ. Az őszinte szavakon keresztül közelebb kerültünk egymáshoz, ami kiváló alapul szolgált a másnapi eseményekhez.
A másnap Ottó atya előadásával kezdődött. A keresztény pszihológia határait súroló előadásban elsősorban az ?Én"-re, a mi személyes énünk megismerésére, elfogadására és átölelésére volt helyezve a hangsúly. Hisz csak ?egyszer adták magamat nekem"...
Az előadás után lehetősegünk nyílt csendben elgondolkodni a hallotakról, amire az elhangzottak fényében nagy szükség is volt. Ezután egy könnyedebb, de nem egyszerübb rész következett. Egy szigetet jelenítettünk meg, amelyiken mindegyikünk egy-egy tárgyat képviselt, amit többé kevésbe megpróbált megjeleníteni. Volt ott patak, kavics, lepke, majom, szikla, és sorolhatnám. A saját magunk által választott tárgynak szimbólikus értéke volt, melyet Ottó atya világított meg számunkra. A tárgyak elhelyezkedése és térbeli fejlődése hatással volt a többi tárgy illetve az egész sziget sorsának alakulására. Mindezen dolgok megfigyelése és szakértői megvilágítása érdekes tapasztalattal gazdagított bennünket az önismeretet és a közösségben elfoglat helyünket elletően.
Hamar múltak az órák. Késő délután egy misét, majd keresztútat tartottunk, melynek keretén belül minden stációt saját magunk jelenítettünk meg egy-egy rajz, személyes illusztráció segítségével. Az estét filmnézés zárta, ?A sziget" című orosz filmet néztük meg, ami jól kiegészítette a ?személy" köré épített nap mondanivalóját.
A vasárnapi bennsőséges hangulatú szentmisét egy kiértékelő követett, ami után sajnos hamar el kellett búcsúznunk előadóinktól, hisz hosszú út várt még rajuk Csíkszeredáig. Ezúton is köszönjük nekik az elgondolkodtató napokat melyek alatt jobban megismerhettük önmagunkat, egymást, felfedeztünk rejtett értékeket és kincseket.

Lakatos Levi és Mónika