Hugo Rahner, jezsuita szerzetes gondolata "Komolyság és játék testvérek Istenben" volt az április 1-3-a között Marosvásárhelyen megrendezett Országos Katolikus Egyetemista Találkozó mottója. A háromnapos találkozó központjában a játék állt. Az előadás, a kiscsoportos beszélgetések mind arra világítottak rá, hogy a játszás nem csupán egy kikapcsolódási forma, hanem problémamegoldó, feszültséget feloldozó, megtisztító ösztönös tevékenység. Az igazán szabad emberek megtapasztalják Isten játékosságát és felszabadító kegyelmét életükben és tudják azt, hogy játszani csak közösségekben lehet.
A szombat délelőtti elődáson Simó Gáspár, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum lelkiigazgatója arra világított rá, hogy az élet játék, örömmel és szenvedéssel, szabályokkal és játszótársakkal. A "Gondolkodom, tehát vagyok." rugalmatlan elv helyett a keresztény embernek a "Vagyok, tehát játszom." elvvel kell azonosulnia. Ebből a mondatból a könnyedség, a felszabadultság olvasható ki.
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen egy pályakezdő fiatal, egy házaspár, egy nevelő és egy színész vallott Isten játékosságáról a saját életében. Értékes volt hiteles vallomásokat hallani, amelyekből saját életünkre vonatkozóan is meríthettünk.
Ezek után tizennégypróbás kalandban volt részünk,hiszen ki kellett szabadítanunk Dinát rabságából. A város területén folyó tájfutó verseny alatt a rövid idő alatt érezhettük a csapatszellem kialakulását és az önfeledt játszás örömét.
A szentmisét követő hangulatos esti Word-café hozzájárult ahhoz, hogy megosszuk egymással a bennünk aznap megszületett gondolatokat és érzéseket. Az esti zenés együttléten alkalmunk volt társasjátékokat játszani, karaokézni és énekelni, egymást jobban megismerni.
Vasárnap reggel a szervezők színvonalas musical összeállítással leptek meg bennünket.
A találkozót a hálaadó szentmise zárta. A hétvége élményei és gondolatai közül kiemelnék egy mély igazságot: Isten gyermekeiként megkapjuk azt a bölcsességet, hogy az életet komolyság és játék helyes arányában és őszinte gyermeki örömben játsszuk.
Molnár Tímea-Imola